1867

A Kiegyezés – 1867

A kiegyezés a Habsburg uralkodóház (I. Ferenc József) és Magyarország politikai vezetői között 1867-ben született politikai megállapodások összefoglaló neve.

A törvények szentesítéséhez az ország mindenkori uralkodójának el kellett fogadni, aki a fennálló viszonyok miatt erre csak úgy volt hajlandó, ha a magyarok királlyá koronázzák. A ceremóniára 1867. június 8-án a Mátyás templomban került sor. Mindezek következtében Ferenc József szentesítette a kiegyezési törvényt és ezzel létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, mely 1918-ig, az I Világháború végéig állt fenn.

A Kiegyezés leglényegesebb pontjai:

• Ferenc József előszentelési jogot kap, vagy törvényjavaslatot csak az ő egyetértése mellett lehet a Parlamentek benyújtani.

• A mindenkori magyar miniszterelnököt a király nevezi ki.

• Az ország önállóságot kap minden téren, kivéve 2 kérdéskörben (külügy és a hadügy).

• Az újoncmegajánlás a kormány kezében maradt.

• Vannak olyan ügyek, amelyekben együttes minisztériumokat állítanak fel, ilyen a külügy, a hadügy és a pénzügy.

• A két ország évente közös bizottságot hív össze közös ügyeik érdekében (egyik évben Bécsben, másik évben Pesten).

• Az országok között vám- és kereskedelmi szövetség jön létre.

• Közös súly- és mértékrendszert vezetnek be.

• Közös fizetőeszközt vezetnek be (korona).

• A posta- és a távírdaügyet szinkronizálják.

• A magyar-osztrák viszony rendezése után sor került az országon belüli nemzetiségi kérdések rendezésére is.