Állami anyakönyveztetés – 1895
A múlt század végéig az egyházak kötelezettsége volt az anyakönyvek vezetése.
Feladatuk volt felügyelni, szabályozni a közösségükhöz tartozók életét, társas viselkedését. Részben ezzel összefüggésben követték nyomon és dokumentálták többé-kevésbé részletesen az adott településen tartózkodóknak és/vagy az adott vallási felekezet tagjainak származását, életük nagy fordulópontjait: születésüket, családalapításukat, végül halálukat.
A polgárosodás során azonban előtérbe került az állam és az egyház szétválasztására való törekvés. Ennek következményeként, az 1894:XXXIII. tc., 1895. október 1-től kötelezővé tette az állami anyakönyvezést, megteremtve az állami személyi nyilvántartás alapját. Azóta csak az állami anyakönyvek minősülnek közhitelű nyilvántartásnak, de az egyháziak is felhasználhatók bizonyítékul (pl. családfakutatás céljából), ha az állami anyakönyvvel nem lehet egy adatot tanúsítani.







