A Doni-katasztrófa – 1943
A Doni-katasztrófa a II. Világháború legszörnyűbb magyar veresége volt, melyben szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg.
Az óriási emberáldozatnak rövid- és hosszútávon súlyos következményei voltak a magyar társadalomra és gazdaságra egyaránt.
A 2. magyar hadsereg a Magyar Királyi Honvédség alakulata volt, melyet német nyomásra vezényeltek ki a Don-menti síkságra, hogy megállítsák a szovjet Vörös Hadsereg támadását az oroszországi Don-kanyarban.
hadsereg anyagi felszereltsége, fegyverzete a korabeli magyar viszonyok között jónak volt mondható, azonban a fegyverzet minősége és összetétele így is messze elmaradt a korabeli nemzetközi színvonaltól. Nagyon kevés és elavult volt a páncéltörő fegyverzet. A korszerűtlen lövegekkel felszerelt tüzérség lőtávolsága rövid, felzárkózási sebessége lassú volt. A magyar hadsereg elitjének számító páncéloshadosztály jórészt a németektől átadott, csehszlovák zsákmányból származó harckocsikkal volt ellátva, amelyek nem vehették fel a versenyt a korszerű szovjet T-34-esekkel.
A katonai vezetés tisztában volt a felszerelés problémáival, azonban mindenki gyors német győzelemre, könnyű hadjáratra számított, illetve a szövetséges német hadvezetés ígéretet tett arra, hogy szükség esetén a hadsereget ellátja a legjobban hiányzó korszerű fegyverzettel.
A vereséget megpecsételte az 1942-43-as rendkívül hideg orosz tél, melyre sem a katonák, sem a harci eszközök nem voltak felkészülve.







