Kazinczy Ferenc halála – 1831
Kazinczy Ferenc (1759-1831), író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta. Nyelvi nézeteinek széleskörű, magas színvonalú kifejtése emelte a magyar felvilágosodásnak nemcsak általános vezéralakjává, hanem egyik legkitűnőbb nyelvészévé Kazinczyt.
Sárospatakon folytatott tanulmányai alatt szerette meg a klasszikusokat, az olvasás és írás szenvedélye is itt bontakozott ki. Erélyesen sürgette a német nyelvnek, mint az akkori hivatalos élet közegének tanulását, volt bátorsága kimondani a magyar nyelv művelésének fontosságát.
Kassán megalapítja „a Magyar Múzeum” c. folyóiratot. Az élénk eszű gyors elhatározású, műveltségre páratlan Kazinczy éppen alkalmas volt arra, hogy középpontot teremtsen maga körül. Leveleiben is hévvel küzd a magyar nyelvnek hivatalossá tétele mellett. Leveleivel fölkeresett mindenkit, akit a nemzet élete, az irodalom művelése, az ízlés fejlesztése érdekelne. Agitátori működése előfutára volt Széchenyinek, az irodalmi újítás, a politikusi munka útján. Ez Kazinczy pályájának legfontosabb eredménye s legmaradandóbb emléke. 1831. augusztus 23-án halt meg kolerajárványban.
