1829

Berzsenyi Dániel „Kriticai levelek” – 1829

Berzsenyi Dániel (1776-1836) a magyar költészet egyik legnagyobbja. Verseiben mindig az emberlét legalapvetőbb kérdéseit sikerül megszólaltatnia. Az antik formák s a magyar nyelv tökéletes egységének megvalósítása, másfelől pedig a képzelőerőnek s a zeneiségnek a lírában való érvényesítését tűzte ki céljául.

Berzsenyi ideje nagy részét a tudományoknak szentelte, amint ezt számos tanulmánya is mutatja. Kiadta az „A versformákról” című művét, majd 1829– től, „Kriticai levelek” című tanulmány sorozatában, a nyelvre és formára ügyelő „kéregkritikát” fogalmazott meg. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia első vidéki rendes tagjává választották. Székfoglalóját 1833-ban adták ki. Ebben a tanulmányában a klasszicizmus esztétikai elemeit részesítette előnyben a romantikával szemben: e szerint a világban az egyetlen állandó dolog a harmónia. 1836. február 24-én halt meg Niklán.