Vaskapu szabályozása – 1834
A magyarországi folyószabályozásokat illetően az első igazi áttörő eredmények Széchenyi István (1791-1860) nevéhez fűződnek. Széchenyi ugyanis felismerte, hogy milyen nagy lehetőségeket ad az országnak a közlekedés fejlesztése. Leginkább a gőzhajózást tartotta fontosnak, és így jött rá arra, hogy Magyarországon szinte alig található biztonságos vízi út.
Elsődleges terveiben az Al-Duna hajózhatóvá tétele szerepelt, s majd csak ezután kezdett el foglalkozni a Tisza-szabályozásával. Az Al-Dunán a hajózás számára a legnagyobb akadály a Vaskapu volt, mivel ez a dunai szakasz csak magas vízszint estén volt hajózható, a sziklás meder miatt. Vásárhelyi Pált kérte fel mérnöki tanácsadónak.
Széchenyi 1834 júniusától személyesen is felügyelte az al-dunai munkákat, amelyben száz bányász és legalább ezer munkás kezdte meg a munkálatokat a nyári alacsony vízszintnél. A következő négy évben mintegy négyezer köbméter követ robbantottak ki a mederből. Vásárhelyi 1835-ben Széchenyinek írt jelentéséből megtudjuk, hogy a sziklákat puskaporral repesztették szét. A meder szikláinak szétrobbantásával jelentősen javult a hajóút minősége, de a befejező munkálatokra a század végéig várni kellett. A grófnak sikerült egészen Konstantinápolyig haladó hajójáratokat beindítani. Végül is három kilométer hosszú három méter mély lett a dunai hajózási csatorna, és emellett a parton megépült a híres Széchenyi-út.
