A Bach – korszak kezdete – 1850
Magyarország igazgatása 1850 nyaráig a teljhatalommal felruházott Haynau és katonái kezében volt. Ekkor Haynaut menesztették, de továbbra is a központi birodalmi kormány irányítása alatt maradt az ország. Ezt a korszakot a kormány meghatározó személyiségéről, Alexander Bach belügyminiszterről “Bach-korszaknak” (1850-59) szoktuk nevezni.
Kezdetben a nép megnyerése érdekében alkotmánnyal álcázták (olmützi alkotmány), ám a nemzetközi események hatására még a látszatalkotmányosságot is felfüggesztették 1851-ben. Az uralkodó pedig személyesen vette át az állam ügyeinek vezetését, ezért ezt a korszakot szokás új- vagy neoabszolutizmusnak is nevezni. A rendszer a hadseregre, a hivatalnokrétegre és a birodalmi arisztokráciára támaszkodhatott, még az osztrák polgárság sem szólhatott bele a politikai életbe, csupán a rövidtávú érvényesülési terveket szövő emberek juthattak politikai szerephez. Ezért 1859-ben Ferenc József meneszti Alexander Bach-ot és reformígéreteket tesz a magyaroknak, mely reményt ad nekik.
