1863

Gárdonyi Géza születése – 1863

Gárdonyi Géza (1863-1922) író, költő, drámaíró, újságíró, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A 19-20. századforduló magyar irodalmának máig kiemelkedő alakja.

Korának sajátos írója, egyik irodalmi körhöz sem sorolható stílusú költője. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.

Az 1890-es években írt népies hangvételű novellái és elbeszélései hozták meg számára az elismerést (Az én falum – 1898), de az utókor elsősorban a századfordulót követő évtizedben megírt történelmi regényei révén ismeri (Egri csillagok – 1901, A láthatatlan ember – 1902, Isten rabjai – 1908). Bár költői és drámaíró munkássága kevésbé bizonyult maradandónak, szintén jelentős.