1867

Bérczy Károly halála – 1867

Bérczy Károly, eredeti nevén Stand Károly (1821-1867) magyar költő, író, újságíró, műfordító és szerkesztő.

1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező és 1862-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett.

Jogász végzettségével jelentős szerepet vállalt az akkori magyar kormányban. Kezdetben a Helytartótanács tagja volt, majd 1847-től Széchenyi István irányításával dolgozott a közlekedési osztályon. Később megvált a politikai hivatástól és újságíró lett. Előbb a Pesti Napló külpolitikai rovatát vezette, majd később német vonatkozású nyelvi szótárt is publikált. Madách Imre barátja volt, ő írta meg a költőről az első önéletrajzot.

Gazdag szépirodalmi hagyatékából kiemelkednek műfordításai. Főleg Dickens műveit fordította, valamint jelentős Puskin Anyegin című művének fordítása.

További művei: Az apostol (1848), Élet és ábránd (1852), Élet-útak (1853), Világ folyása (1854), Világkrónika (1856), A gyógyult seb (1863).