1868

Tompa Mihály halála – 1868

Tompa Mihály (1817-1868) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

1838-tól 1844-ig végezte el felsőfokú tanulmányait, majd 1845-től tanári állást vállalt Eperjesen. A település nagy hatást gyakorol rá, itt ismerkedik meg Kerényi Frigyessel és Petőfi Sándorral. Később Beje község református gyülekezete meghívta lelkipásztorának, ő elfogadta a meghívást és ezzel megtalálta azt a pályát, melyen holtáig megmaradt.

Tompa elsősorban lírai költő volt, a prózában és a drámában nem alkotott jelentős műveket.

A szabadságharc bukása után nyíltan fejezte ki a nemzeti fájdalmat, de amikor A gólyához című verse miatt a kassai haditörvényszék elé idézték és falujába internálták, kéziratait elkobozták, az önkény s a cenzúra nyomása arra késztette, hogy képes beszédben, allegóriákba rejtett értelmű költeményekben szóljon nemzetéhez. (A madár fiaihoz, Télben, Új Simeon, A sebzett szarvas, Ikarus). Arany Jánoshoz élete végéig barátság fűzte.