Arany László – A délibábok hőse – 1873
Arany László 1873-ban írta meg A délibábok hőse című művet, melyet névtelenül adott be a Kisfaludy Társaság pályázatára. Verse a magyar realizmus legfőbb büszkeségei közé tartozik.
Zártabb légkörű, kerekebb kompozíciójú, teljesebben saját világú és eszközű mű kevés van irodalmunkban. E verses regény alkalmi mű – a szónak goethei értelmében. A benne bírált és javallott közéleti magatartás, a benne kifejezett személyes életérzés, a szokásosnál is szorosabban kötve van szerzőjének adott fejlődéséhez – azaz egykorú társadalmi állapotokhoz.
A délibábok hősének két főszereplője van: Hübele Balázs az egyik, a másik maga a költő. Csakhogy tulajdonképpen egyik sem az igazi fő szereplő: az igazi egy nem létező, csak a háttérben és kiíratlanul jelen levő harmadik. A mű építménye ugyanis elsősorban nem az említett, e két magatartás-típus ellentétén, hanem sokkal inkább egy fölöttük álló, illetve összeütközésükből keletkező harmadiknak a javallásán nyugszik. Épp e javallások érdekében született meg a mű s lett Balázs magatartásának szatírájává, a költő eltemetett (eltemetni kívánt) vágyainak ironikus elégiájává, a javasolt, új magatartásnak pedig apológiájává. Balázs magatartását életútjának megrajzolásával mutatja be a regény; a férfikor első szakaszáig.
